Hogyan lehet ma valakiből fordító/tolmács?

Számos tévhit kering az interneten azzal kapcsolatban, hogy ma Magyarországon hogyan lehet valaki (törvényesen) fordító és/vagy tolmács. A kérdésnek elég sok összetevője van, ezeket próbáljuk meg most körbejárni. Kitérünk a szakfordításra, a műfordításra, és természetesen a tolmácsokról sem feledkezünk meg. Na, akkor lássuk.

Fáy Tamás írása

Jogszabályi háttér:

Mindennek az alapja egy idejétmúlt (és egyébként már akkor sem túl átgondolt), éppen ezért szakmai körökben elég sokat kritizált kormányrendelet 1986-ból. Annyira, de annyira idejétmúlt, hogy még a Minisztertanács (a kormány elnevezése 1949-1990 között) betűjelét viseli a nevében.

A rendelet kimondja, hogy szakfordítást vagy tolmácsolást az végezhet, aki szakfordító vagy tolmács képesítéssel rendelkezik. Ugyanakkor a nyelvpárra nem tér ki (talán azért, mert akkoriban nem volt olyan gyakori, hogy valaki több idegen nyelvet is beszél?), így az első abszurdum, hogy a képesítés birtokában elvileg bármely nyelvre fordíthatunk. A másik dolog, ami feltűnhet a rendeletben, az az, hogy csak szakfordítást említ, a műfordítás ugyanis nem képesítéshez kötött tevékenység, azaz bárki felveheti tevékenységként és számlázhat róla. Mivel sok esetben elég nehéz éles határvonalat húzni szakfordítás és műfordítás között, ez máris hagy némi mozgásteret a számlázott tevékenységet illetően (a szakfordítás és műfordítás közötti, inkább szubjektív szinten érzékelhető különbségekről itt írtunk).

Az ominózus rendeletet itt találjuk:

24/1986. (VI. 26.) MT rendelet a szakfordításról és tolmácsolásról

A rendelet végrehajtását szabályozó IM-rendelet pedig ezen a linken érhető el:

7/1986. (VI. 26.) IM rendelet a szakfordításról és a tolmácsolásról szóló 24/1986. (VI. 26.) MT rendelet végrehajtásáról 

Ha nem akarunk mindenféle áltevékenység („Egyéb titkári tevékenység” stb.) címszó alatt fordítani (amit hosszú távon a megbízók sem igazán szeretnek), és inkább a törvényesség útját választjuk, akkor ma Magyarországon négyféleképpen szerezhetünk fordító- és/vagy tolmácsképesítést:

0) ágazati szakfordítóképzés (már megszűnt)

1) mesterképzés

2) szakirányú továbbképzés

3) tolmács- és fordítóképzés specializáció (bizonyos nyelvek esetében)

4) szakfordítói és tolmácsvizsga

Nézzük őket ebben a sorrendben.

0) Nullával jelöltük az ágazati szakfordítóképzést, mert ez a felsőoktatás Bologna-rendszerre való átállásával (2005 körül) megszűnt, de korábban nagy népszerűségnek örvendett, és sok aktív fordítónak/tolmácsnak még a mai napig ilyen oklevél van a birtokában. A képzést egy másik szakkal (a főszakkal) párhuzamosan biztosították a főszak teljes időtartama alatt vagy (gyakrabban) a képzés utolsó két-három évében. Az utolsó félévben szakdolgozatként egy fordítást kellett elkészíteni a főszaknak megfelelő szakterületen, az államvizsgán pedig egy magyarra idegen nyelvre történő fordítást és egy idegen nyelvről magyarra történő fordítást kellett abszolválni. Az oklevélben a főszak megnevezése mellett a fordítói végzettség is szerepelt.

De az is előfordult, hogy a fordítói képesítés külön oklevelet kapott:

És ha már történelem: Magyarországon 1973-ban indult el a fordító- és tolmácsképzés a formálisan az ELTE BTK Általános Nyelvészeti Tanszékéhez tartozó Fordító- és Tolmácsképző Csoport szervezésében.

1) Jelenleg a mesterképzés (MA) jelenti az egyik lehetőséget a fordító- és/vagy tolmácsképesítés megszerzésére, ami jó esetben 4 féléves elfoglaltságot jelent. A képzés, amely a legtöbb helyen nappali és levelezős, illetve támogatott és önköltséges formában is elérhető, háromnyelvű: Az "A" nyelv az anyanyelv (magyar), a "B" nyelv az első idegen nyelv, a "C" nyelv a második idegen nyelv. A felvételihez bármely alapképzési (BA) szakot elfogadnak bemenetként, ezen kívül az első ("B") idegen nyelvből államilag elismert C1 komplex nyelvvizsga, a második ("C") idegen nyelvből államilag elismert B2 komplex nyelvvizsga szükséges. 2017-ben összesen hét egyetem kínál(t) fordító és tolmács mesterszakot:

  • Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kar. Választható nyelvek: angol, német, olasz, orosz, francia, holland bármely párosításban.
  • Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar (Budapest). Választható nyelvek: angol, francia, német, kínai.
  • Eszterházy Károly Egyetem Bölcsészettudományi Kar (Eger). Választható nyelvek: angol, német.
  • Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar. Választható nyelvek: angol, német.
  • Pannon Egyetem Modern Filológiai és Társadalomtudományi Kar (Veszprém). Választható nyelvek: angol, német, francia.
  • Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar (Budapest). Választható nyelvek: angol, olasz, francia, német, spanyol.
  • Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar. Választható nyelvek: angol, francia, német, olasz, spanyol, orosz.

A nyelvek általában kötött párosításban választhatók: Az "A" nyelv mindig a magyar, az angol pedig mindenhol lehet "B" nyelv, de a többi kombináció tekintetében érdemes a linkekre kattintva bővebb információhoz jutni, mert ezeket az intézmények saját erőforrásaik függvényében alakítják ki. Ha tehát valaki ezektől eltérő nyelvből szeretne képesítést szerezni, akkor számára csak a szakfordítói vagy tolmácsvizsga jöhet szóba (néhány további nyelvből még szakirányú továbbképzés is indul, l. a 2. pontot).

2016-ig a kétéves mesterszak második évében a hallgatóknak a fordítói és tolmács szakirány közül kötelezően választaniuk kellett. Ugyan tolmács szakirányt néhány intézmény nem biztosított, tolmácskurzusokat azok az egyetemek is nyújtottak, ahol csak fordítói szakirányt lehetett választani. Az oklevélben viszont a fordítói és tolmács szakiránytól függetlenül minden esetben az „okleveles fordító és tolmács” képesítés szerepelt (tehát akkor is, ha fordítói szakirányt választottunk), a választott nyelveket és a szakirányt pedig záradékban tüntették fel:

A 2016 ősze óta működő rendszerben a mesterképzési szakokon megszűntek a szakirányok, és helyette minimum 30 kredites specializációt lehet választani, amely nagyon széles palettán mozoghat (a tolmácsolás válfajaitól a fordítás különféle szakterületeiig). Az új szabályozás szerint az oklevélben továbbra is az „okleveles fordító és tolmács” megnevezés szerepel, a választott szakirány helyett viszont mostantól a specializáció neve szerepelhet a záradékban. Azért csak szerepelhet, mivel a korábbi szabályozással ellentétben, amikor is kötelezően meg kellett adni a tanult idegen nyelveket és választott szakirányt is, az új rendelet már nem írja elő kötelező jelleggel sem a specializáció feltüntetését, sem pedig a tanult idegen nyelveket. (A specializációkat egyébként akkreditáltatni sem kell, csupán az Oktatási Hivatalnál kell őket bejegyeztetni.)1

Jó, ha tudatosítjuk magunkban: Annak ellenére, hogy a mesterképzésben szerzett diploma szakfordítónak minősíti a képesítés megszerzőjét, a mesterképzés alapvetően mégis inkább általános, tehát nem szakirányú ismereteket közvetít (bár a jogi és a gazdasági fordítás szinte mindenhol a képzés része). A tanulmányok befejezése után ezért még mindig ott a nagy kérdés, hogy mi legyen a szakterületünk (mivel manapság a csapból is a specializáció folyik, érdemes ezt is szem előtt tartanunk).

A végére hagytuk a csattanót: Nincs ellentétben a 86-os MT-rendeletben és a mesteroklevélen szereplő képesítés elnevezése? Hiszen a rendeletben „szakfordítás” szerepel, az oklevélen viszont „okleveles fordító és tolmács” („szak-” nélkül). De bizony, a kettő nincs szinkronban. Tudomásunk van néhány olyan esetről, amikor egy hivatal ügyintézője nem adta ki az engedélyt szakfordításra, mert a mesteroklevélben csak „fordító” (és nem „szakfordító”) szerepel. Az elnevezéseket tekintve az ügyintézőnek igaza van, ezért fontos lenne rendszerszinten is egyenlőségjelet tenni a mesteroklevél és a szakfordítói képzettség közé. Amíg ez nem történik meg, addig csak egy megoldás van, ha véletlenül így járnánk: Az oklevelet kiállító intézménytől kérni kell egy hivatalos igazolást arról, hogy a mesterszintű képesítés szakfordítói képzettségnek felel meg. Ezt az igazolást már a hivatalnak is el kell fogadnia.

2) A második lehetőség az előírt fordító- és/vagy tolmácsképesítés teljesítésére a szakirányú továbbképzés. Szakirányú továbbképzésre jellemzően a szakirányú végzettséggel rendelkező érdeklődők jelentkeznek (innen a neve), akik a szakterületükön fordítói és/vagy tolmács végzettségre is szert szeretnének tenni. A kínálat óriási, rengeteg magyarországi egyetem kínál szakirányú továbbképzést (főleg angol és német nyelven, de néhány képzés további nyelveken is elérhető), és a szakterületek is igen változatos képet mutatnak, mint azt az alábbi válogatás is mutatja (a teljes lista a felvi.hu oldalán érhető el): 

  • agrár és természettudományi szakfordító
  • bölcsészettudományi szakfordító
  • egészségtudományi szakfordító-tolmács
  • jogi szakfordító
  • informatikai szakfordító
  • jogi szakfordítói szakjogász
  • műszaki, gazdasági és társadalomtudományi szakfordító
  • műszaki, gazdasági és társadalomtudományi szakfordító és tolmács
  • műszaki szakfordító
  • társadalomtudományi és gazdasági szakfordító (és tolmács)
  • társadalomtudományi szakfordító
  • természettudományi szakfordító stb.

A képzés nappali, levelező és esti munkarendben is kizárólag költségtérítéses formában indul (az ára kb. 150.000 Ft/félév körül alakul, de nagyok a különbségek), a képzési idő jellemzően 4 félév, a bemeneti feltétel pedig a képzési területhez igazodik, tehát a jogász szakfordító képzésre jelentkezőktől jogi végzettséget, a természettudományi szakfordító képzésre jelentkezőktől természettudományi végzettséget, az orvos- és egészségtudományi szakfordító képzésre jelentkezőktől pedig orvos- és egészségtudomány területen szerzett végzettséget követelnek meg. Rögtön tegyük hozzá, mert itt is igaz: Kivételek mindig vannak, tehát érdemes előzetesen tájékozódni az adott intézmény felvételi követelményeiről, mert ezek intézményenként változhatnak. Így néz ki egy „Szakfordító és tolmács” szakirányú továbbképzés keretében megszerzett oklevél:

3) Ritkább nyelvek, pl. a kínai és az arab esetében, a megfelelő egyetemi tanszékek a nyelvszakos képzés keretében tolmács- és fordítóképzés specializációt biztosítanak, amelynek teljesítésével a hallgatók hivatásos tolmácsként és fordítóként is dolgozhatnak. 

4) A szakfordítói pályára készülők választhatják azt a kétségkívül kényelmes és gyakori megoldást, hogy (képzés nélkül) országos szakfordítói vizsgát tesznek, amely jelenleg csak az ELTE-n érhető el (kb. 1986 óta). Jelentkezni csak felsőfokú (egyetemi vagy főiskolai) végzettséggel lehet. Szakfordítás esetében egy kétnapos vizsgáról van szó, az első nap idegen nyelvről magyarra, a második nap magyarról idegen nyelvre kell lefordítani egy kb. 1500-2000 karakteres (kb. 300 szavas) szöveget. Vizsgát elvileg minden nyelvből szerveznek (gyakorlatilag ez aligha kivitelezhető). Mivel szervezett fordító- és vagy tolmácsképzés általában csak nagy nyelvekből indul (l. a mesterképzést meghirdető intézménylistát és a választható nyelveket az 1-es pont alatt, illetve szakirányú továbbképzés néhány további nyelven is indul), a "kisebb" nyelvek vagy hiánynyelvek művelői számára a szakfordító vizsga jelenti az egyetlen lehetőséget az előírt képesítés megszerzésére. Ezzel eleve hátrányból indulnak a "nagyobb" nyelveket beszélő fordítókkal szemben, hiszen nem férnek hozzá a képzés által nyújtott rengeteg előnyhöz.

Az országos szakfordítóvizsgán azon a négy területen lehet vizsgázni, amelyet a fenti rendelet is megkülönböztet, jelesül: társadalomtudományi fordítás, természettudományi fordítás, műszaki fordítás és gazdasági fordítás, és sikeres vizsga esetén az oklevélen a nyelvpár mellett a szakterület is szerepel:

A szakfordító vizsgát kimondva-kimondatlanul azoknak találták ki, akik már komoly fordítói tapasztalattal rendelkeznek, kisujjukban van a szakma, és a boldogulásukhoz már csak egy oklevélre van szükségük (érdekes kérdés, hogy képesítés nélkül addig vajon hogyan számláztak). A vizsga díja jelenleg 49.000 Ft, ami a fentebb említett képzésekhez képest elenyésző összeg, igaz, nem tudja nyújtani a képzés által biztosított rengeteg előnyt. A vizsgát gyakran éri kritika, a problémákról ebben a blogbejegyzésben írtunk.

A tolmácsolás iránt érdeklődők számára is adott a lehetőség, hogy képzés nélkül, egy tolmácsképesítő vizsga sikeres teljesítésével tegyenek szert képesítésre. Itt már picit árnyaltabb a kép, országos tolmácsvizsgát ugyanis két helyen lehet tenni: Az ELTE-n (kb. 1986 óta) és a Debreceni Egyetem Angol-Amerikai Intézetéhez tartozó Tolmácsvizsga-központban (kb. 2007 óta).

Az ELTE-n háromfajta tolmácsvizsgát lehet tenni (a vizsgadíj ebben az esetben is egységesen 49.000 Ft):

1, (Általános) összekötő tolmácsolás: Erre iskolai végzettségtől függetlenül bárki jelentkezhet, akinek felsőfokú nyelvvizsgával egyenértékű nyelvtudása van.

2, Szaktolmácsolás: Erre ez jelentkezhet, aki felsőfokú végzettséggel, felsőfokú nyelvvizsgával egyenértékű nyelvtudással és megfelelő tolmácsolási gyakorlattal rendelkezik.

3, Konferenciatolmácsolás: Erre az jelentkezhet, aki (az előbbi pontnál említett) szaktolmács képesítéssel és megfelelő (többéves) konferenciatolmácsolási gyakorlattal rendelkezik.

Debrecenben "csak" általános tolmácsolásból lehet vizsgát tenni angol, francia, olasz, holland és német nyelvből, a vizsga egy háromórás írásbeli és egy kb. félórás szóbeli részből áll. A vizsga akkor sikeres, ha a vizsgázó mindkét részből legalább 65%-os eredményt ér el. A vizsgadíj jelenleg 33.000 Ft. Sikeres debreceni vizsga esetén egy ilyen oklevél boldog tulajdonosai lehetünk: 

A Nemzeti Erőforrás Minisztérium oldalán ugyan található egy lista azokról az intézményekről, amelyekben a képzés elvégzése nélkül is lehet szakfordító- és/vagy tolmácsvizsgát tenni, azonban ez a lista 2008 óta nem frissült, és a különböző szakmai fórumokon érkezett visszajelzések alapján jelenleg a fenti két intézményen kívül máshol nem tehető akkreditált szakfordító- és/vagy tolmácsvizsga (a képzés elvégzése nélkül).

A fenti felsorolást látva könnyen észrevehető, hogy Magyarországon ­- sok országtól eltérően - nincs alapszintű (BA) fordító- és tolmácsképzés. Cserében van viszont PhD-képzés (2003-tól).

Jó, jó, megvan a képesítés, de hogyan tovább? Mivel a legtöbb megbízó (legyen az közvetlen ügyfél vagy fordítóiroda) nem szeret megbízási szerződést kötni, gyakorlatilag két lehetőség áll előttünk: egyéni vállalkozást indítunk vagy adószámos magánszemélyként számlázunk. A kettő között nem is olyan könnyű meghúzni a határt, de annyi biztos, hogy rendszeres megbízás esetén érdemes egyéni vállalkozást indítani.

Ezenkívül céget is alapíthatunk, a fordítók/tolmácsok körében a Bt. és a Kft. a legelterjedtebb cégforma. Itt muszáj felhívnunk a figyelmet egy gyakori tévhitre: Sokan azt gondolják, hogy a hiányzó képesítés alól a cégalapítás kibúvót jelent, ez azonban nincs így. Bizonyos tevékenységeket (amilyen a szakfordítás és a tolmácsolás is) a vállalkozó a vállalkozási formától függetlenül, tehát egyéni és társas vállalkozóként is (vagy éppen adószámos magánszemélyként), csak akkor végezhet, ha a vonatkozó jogszabályokban meghatározott képzési követelményeknek meg tud felelni, azaz a vállalkozás valamelyik tagjának vagy munkavállalójának rendelkeznie kell az adott munkaköri feladat ellátásához szükséges képesítéssel.

Még egy fontos dolog: Mielőtt elszaladnánk a jegyzőhöz, hogy az oklevelünk birtokában kiváltsuk a szakfordító vagy tolmácsigazolványunkat, nem árt tudnunk, hogy ilyen igazolványt - minden ellenkező híresztelés ellenére - 2009 óta nem állítanak ki. A fenti 1986-os IM-rendelet hatályos változatának 3§-a hivatkozik arra a rendeletre [43/2009. (IX. 22.) IRM rendelet 37. § (5), lásd 18. old.], amely hatályon kívül helyezte a szakfordító és tolmácsigazolvány intézményét. A régi igazolványokat azonban nem vonták be:

 

Mivel újakat nem állítanak ki, egyedül az oklevelünkkel tudjuk igazolni a szakfordító vagy tolmácsképesítésünket. A szakmai szervezetek egy ideje szorgalmazzák a szakfordító és tolmácsigazolvány intézményének visszaállítását, így elképzelhető, hogy ezen a téren a közeljövőben változás fog bekövetkezni. Mellékesen megemlítjük azt is, hogy 2010. január 1. óta már a vállalkozói igazolvány kiváltása sem kötelező.

Dióhéjban ennyi, reméljük, a blogbejegyzés segít eligazodni a szakfordítói és tolmácsképesítések meglehetősen szövevényes világában.

 __________________

1) Köszönjük Csatár Péternek az új mesterképzési rendszer ismertetésében nyújtott segítségét.

 

Címke: Hogyan lehetsz fordító, hogyan lehetsz tolmács, hogyan lehetek fordító, hogyan lehetek tolmács

Rólunk

A Fordításcentrum fordítóiroda komplex fordítási, tolmácsolási és lektorálási szolgáltatást, valamint tanácsadást nyújt ügyfelei számára. Keressen minket bizalommal, mindig találunk megoldást.

Bővebben

Elérhetőség

  +36-30-782-1364

  Visszahívást kérek

  info@forditascentrum.hu

  3300 Eger, Koháry István u. 2/C

  forditascentrum

 

Közösségi oldalaink

Nyomtatás