Továbbra sincsenek irigylésre méltó helyzetben a németországi műfordítók

A németországi Műfordítók Egyesülete (VdÜ, Verband deutschsprachiger Übersetzer, teljes nevén: Verband deutschsprachiger Übersetzer literarischer und wissenschaftlicher Werke) rendszeres anonim felmérést végez tagjai körében a kiadókkal kötött szerződések feltételeiről. A műfordítói honoráriumokról nemrég megjelent kiadványuk („Honorarumfrage Buch 2021”, pdf, 11 oldal) a 2019 és 2020 közötti időszakban fizetett, szabványoldalon alapuló árakról, valamint az eladásokról és a jogdíjakról nyújt áttekintést. Ebből a célból 1172 kiadói szerződést vizsgáltak meg. 

A közzétett kiadványból kiderül, hogy a műfordítások szabványoldalainak (a szabványoldal definícióját lásd a cikk alján) ára 2019-2020-ban sem emelkedett, viszont a koronavírus-járvány idején elszabadult infláció miatt a műfordítóknak jelentős bevételkiesést kell(ett) elkönyvelniük. A szabványoldal inflációval kiigazított átlagára jelenleg 18,73 euró, ami körülbelül 3,50 euróval alacsonyabb, mint húsz évvel ezelőtt, és az eltelt időszakban csaknem 16 százalékot veszített a vásárlóerejéből (érdekességképpen hozzátesszük, hogy a 18,73 euró 350 Ft/euró áron és szabványoldalként 1800 leütéssel számolva leütésenként kb. 3,64 Ft-nak felel meg). Ezzel kapcsolatban megjegyzendő, hogy a szerződések alig 10 százaléka teljesíti a közös díjszabási feltételek (Gemeinsame Vergütungsregeln, pdf, 4 oldal) minimumkövetelményeit, amelyekről a VdÜ még 2014-ben állapodott meg több kiadóval. Némi vigaszt jelent, hogy ez 2 százalékkal több, mint 2019-ben.

A németországi szerzői jogi törvény (Urheberrechtsgesetz) 32. §-a szerint a fordítók megfelelő díjazásra jogosultak, amelynek a mértékét a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság több ítéletében is pontosította és minimális díjszabást határozott meg az értékesítésből és a járulékos jogokból származó bevételekből való részesedésre vonatkozóan. Azonban még mindig sok kiadó igyekszik megkerülni ezeket a szabályokat. A megvizsgált 1126 szerződésből 455 (41 százalék) nem éri el a bíróság által az értékesítésből való részesedésre vonatkozóan előírt minimumkövetelményeket (első kiadású keménytáblás könyvek), míg a második kiadású puhatáblás könyvek esetében ez az arány 40 százalék.

Az alacsony honoráriumok és részesedések miatt a fordítók 19.311 eurós átlagos éves bevételre tesznek szert, ami azt jelenti, hogy épphogy megkeresik a német átlagjövedelem felét (adat: Künstlersozialkasse). Ezáltal különösen veszélyeztetett csoportnak számítanak az időskori elszegényedés szempontjából. A fordítói szakma sokat tesz a műfordítók láthatóságáért, aminek következtében a könyvekben egyre gyakrabban tüntetik fel a fordítók nevét, az érintettek nehéz helyzete miatt azonban további intézkedésekre van szükség, ilyen például az állami fordítástámogatás. A díjazási szabályok egész ágazatra történő kiterjesztése és az egyesületek keresetjoga szintén ellensúlyozhatná a csökkenő jövedelmek tendenciáját.

2021 júniusától Marieke Heimburger tölti be a VdÜ elnöki tisztségét. Az alábbiakban az ő gondolatait foglaljuk össze: a világirodalom sokszínűsége a fordítások révén válik elérhetővé a német olvasók számára. A fordítók fontos részét képezik a kulturális életnek és a könyvszakmának, ugyanakkor a munkájuk után nem részesülnek megfelelő díjazásban. Mint az a VdÜ legfrissebb felméréséből is kiderül, az elmúlt két évben átlagosan 1 centtel emelkedett a szabványoldal díja, amely jelenleg 18,73 euró. Tekintettel a magas inflációra ez kirívóan alacsony összeg. 2001 óta az átlagos honorárium vásárlóereje csaknem 16 százalékkal csökkent. Sajnos a jogalkotó sem tett meg mindent annak érdekében, hogy megerősítse a fordítók kiadókkal szembeni gyenge tárgyalási pozícióját. Az egyesületi keresetjog, az egész ágazatra kiterjedő díjazási szabályok és az állami fordítástámogatás, amelyből a fordítók is profitálnának, javíthatna a szakma képviselőinek bizonytalan helyzetén, ezért a VdÜ továbbra is napirenden tartja ezeket a kérdéseket.

Az egyesület egy tizenegy oldalas, számos táblázattal és ábrával kísért kiadványban állította össze a könyvfordításra vonatkozó felmérés kiértékelésének eredményét.

Az első ábra a szerződések nyelvek szerinti megoszlását mutatja.

 

*Egyéb: héber (10 szerződés), szerb/horvát/montenegrói (9), izlandi (7), dán (6), cseh, ukrán (5), lengyel (4), kínai (3), finn, grúz, görög, perzsa, portugál (2), örmény, bosnyák, katalán, szlovák (1).

 

A második ábra a szerződések nemek szerinti megoszlását mutatja:

 

A harmadik ábrán pedig a szerződések számának ár/szabványoldal szerinti megoszlása látható:

 

 

A németországi Műfordítók Egyesületéről:

A berlini székhelyű egyesület 1954-ben jött létre és 2020 tavaszán 1355 tagot számlált, akiknek nemcsak szakmai információt, hanem jogi védelmet, tanácsadást és támogatást is nyújt. Az egyesület tagjai egyúttal Németország második legnagyobb (kétmillió főt számláló) szakszervezetében, a ver.di-ben is tagok. Maga az egyesület nemzetközi szinten a Műfordítói Egyesületek Európai Tanácsának („Conseil Européen des Associations des Traducteurs Littéraires, CEATL) tagja. A szervezetnek saját kiadványa van, amely „Übersetzen” címmel jelenik meg félévente. A műfordítók éves konferenciájára évente egyszer kerül sor az alsó-szászországi Wolfenbüttelben. Az egyesület nyilvános és több mint 850 tagot tartalmazó adatbázisában több mint 100 nyelv és 230 szakterület szerint lehet keresni, magyar nyelvből jelenleg egy műfordító szerepel az oldalon.

 

A szabványoldal (Normseite) meghatározása:

A VdÜ, a Német Írószövetség (Verband deutscher Schriftsteller) és a Könyvterjesztők Egyesülete (Börsenverein des Deutschen Buchhandels) között 2019-ben létrejött keretszerződés (pdf, 8 oldal) értelmében a műfordítói honorárium alapjául szolgáló szabványoldal 30 sorból áll, amelyek mindegyike 60 leütést (karakter + szóköz) tartalmaz, így egy szabványoldalon 1800 leütés található. A szabványoldal mindig a lefordított szövegre vonatkozik és minden megkezdett oldalt teljes áron kell elszámolni. Formai szempontból a lefordított oldalnak alapvetően követnie kell az eredeti oldal elrendezését (bekezdések, sorok, oldaltörés stb.).

Ausztriában az Osztrák Műfordítók Egyesülete (Interessengemeinschaft von Übersetzerinnen und Übersetzern literarischer und wissenschaftlicher Werke, rövid nevén IG Übersetzerinnen Übersetzer) és az Osztrák Könyvkiadók Egyesülete (Österreichischer Verlegerverband) által 2019-ben aláírt mintaszerződés (pdf, 10 oldal) is 1800 leütésben rögzíti a szabványoldal hosszát.

Svájcban a Svájci Írószövetség (Autorinnen und Autoren der Schweiz) és a Svájci Könyvkiadók Egyesülete (Deutschschweizer Verlegerverband) 2003-ban adott ki egy mintaszerződést (pdf, 31 oldal), amelyben viszont az 1500 leütés/szabványoldal mellett érvelnek arra hivatkozva, hogy a számítógéppel szerkesztett szövegek esetében még teleírt oldalakon sincs 1800 leütés. Lírai és drámai szövegek esetében a szabványsor (Normzeile) alapú elszámolását javasolják.

A fordítási díj kiszámításának magyarországi gyakorlatáról „Mennyi az annyi?” c. blogbejegyzésünkben írtunk.

 

Készült a https://uepo.de/2021/10/13/vdue-veroeffentlicht-honorarumfrage-buch-2021-lage-der-literaturuebersetzer-bleibt-prekaer/ oldalon található német nyelvű cikk alapján.

Rólunk

A Fordításcentrum fordítóiroda komplex fordítási, tolmácsolási és lektorálási szolgáltatást, valamint tanácsadást nyújt ügyfelei számára. Keressen minket bizalommal, mindig találunk megoldást.

Bővebben

Közösségi oldalaink